Szeptember végén, amikor az ember körülnéz a kertben, és látja az utolsó, telt paradicsomokat meg a kiszáradt babhüvelyeket, hajlamos mindent lerendezni minél gyorsabban. Elszedni, amit lehet, a többit kidobni, és lezárni a szezont. Én évekig pontosan így csináltam – aztán megváltozott a szemléletem, és azóta ezeket az érett, látszólag már „felesleges” terméseket egészen más szemmel nézem.
Ma már nem futok tavasszal a kertészetbe vetőmagokért, mert szeptemberben elvégzek egy egyetlen, de annál fontosabb feladatot: begyűjtöm a következő évi vetőmagot a saját növényeimből. Az igazi kérdés persze az, hogy melyik növényből érdemes ezt megtenni, és hogyan kell helyesen csinálni – mert nem mindegy.
Éveken át rengeteg pénzt hagytam a kertészetekben, pedig másképp is lehetett volna
Saját veteményesem már régóta van, de az elején teljesen másképp álltam hozzá, mint most. Minden tavaszon összeválogattam a szükséges vetőmagokat, vetőmagcsomag vetőmagcsomagra jött, hozzá palánta, föld, tápoldat, permetszer. Egy-egy zacskó önmagában nem sokba kerül, de ha egyszerre tíz-tizenkét félét kell beszerezni, az összeg gyorsan összeadódik. Ráadásul mindig ott kísértett az újabb fajták kipróbálásának csábítása is.
Idővel rájöttem, hogy amit a kert megtermel, azt érdemes visszaforgatni. Saját komposztot készítek, az anyagokat újra felhasználom, és a vetőmagokat sem veszem meg évről évre, hanem begyűjtöm a saját zöldségeimből. Ez egyike azoknak a megtakarításoknak, amelyek eleinte apróságnak tűnnek, de néhány szezon után már valóban látszik a különbség.
Van még egy hatalmas előnye. Egyetlen egészséges, erős növényből jóval több magot tudok összegyűjteni, mint amennyit a következő tavaszon felhasználok. A maradékot tartalékként elrakom, egy részével pedig cserélehet a szomszédos telkek gazdálkodóival. Így a veteményesem évről évre önellátóbbá válik.
Szeptember az ideális hónap a maggyűjtéshez – és csak a legjobb példányokat választom ki
Szeptember az egyik legfontosabb hónapom, ha vetőmaggyűjtésről van szó. Számos zöldség ekkorra fejezi be a termést, a kijelölt növényeken maradt termések pedig már elérték a teljes érettséget.
További olvasnivaló
Ebben az időszakban magot lehet gyűjteni – többek között – paradicsomból, paprikából, babból, borsóból, uborkából, cukkinből és tökből. A bab és borsó esetén a legjobb megoldás, ha a hüvelyek egy részét addig hagyják a növényen, amíg teljesen ki nem száradnak. A paradicsom, a paprika, az uborka, a tök és a cukkini terméseinek ezzel szemben teljesen érettnek kell lenniük, amikor vetőmagnak szánjuk őket.
A gyűjtéshez egészséges, jól fejlett növényeket és szép, teli terméseket választok. Betegség jeleit mutató példányokból soha nem veszek magot. Van azonban egy nagyon fontos dolog, amire sokan nem gondolnak: a legmegbízhatóbb eredményt a fixált fajtákból gyűjtött magok adják, nem a hibrid, úgynevezett F1 jelölésű fajtákból. Az F1 magvak ugyan kicsíráznak, de az így kapott növény nem feltétlenül örökíti az eredeti termés tulajdonságait. Tök, cukkini és uborka esetén további gondot okozhat a különböző fajták egymással való kereszteződése is.
A begyűjtött magokat alaposan megszárítom, tavasszal pedig lépésről lépésre vetem el őket
A mag kivétele a termésből csak az első lépés. Ahhoz, hogy néhány hónapig megőrizze csírázóképességét, megfelelő előkészítés szükséges. A húsos termésekből – paradicsomból, paprikából, cukkinból – kivett magokat megtisztítom a maradék bélszövettől. A bab és borsó száraz hüvelyeit csak akkor nyitom fel, ha már alaposan kiszáradtak. Ezután a magokat szellős helyen hagyom addig, amíg teljesen szárazak nem lesznek – ez kritikus lépés, különben tárolás közben megpenészedhetnek.
A kész, megszárított magokat papírzacskókba töltöm. Mindegyikre felírom a zöldség nevét, ha tudom, a fajtát is, és mindig odaírom a gyűjtés évét. Száraz, hűvös, sötét helyen tárolom őket. Így tavasszal nem kell találgatnom, melyik borítékban mi van.
A következő szezon megkezdése előtt néhány egyszerű lépést követek:
- megnézem az adott fajta vetési időpontját,
- teli, sérülésmentes magokat válogatom ki,
- régebbi magok esetén egyszerű csírázási próbát végzek nedves konyhai papírtörlőn,
- a paradicsomot, paprikát és uborkát fajtának megfelelő időpontban palántaföldbe vetem,
- a babot és más, közvetlenül vetett zöldségeket csak akkor vetem a szabadba, amikor a talaj hőmérséklete már megengedi.
Amit érdemes tudni az eltarthatóságról: nem minden mag vár egyformán türelmesen
A vetőmagok csírázóképessége nem örök. A paradicsom és a paprika magjai kedvező tárolási körülmények között általában 3–5 évig megőrzik életképességüket. A bab és a borsó valamivel rövidebb élettartamú, általában 2–3 évig megbízható. Az uborka, cukkini és tök magjai 4–6 évig is elállhatnak, ha valóban szárazon és sötétben tartjuk őket.
Éppen ezért nem baj, ha egy évben több magot gyűjtünk, mint amennyit felhasználunk – a következő 2-3 szezonra bőséges tartalékunk marad, és nem kell attól félni, hogy a tavalyi zacskó tartalma teljesen elveszett. A legbiztosabb módszer mégis az éves csírázási próba: ha a kipróbált tíz magból legalább hat kicsírázik, a tétel még mindig használható.
Egyetlen szeptember elegendő ahhoz, hogy a jövő évi vetőmaggondnak vége legyen
A maggyűjtés nem bonyolult, és az első alkalommal sem kell rögtön minden zöldségfajtát egyszerre megpróbálni. Kezdeni érdemes azzal, ami a kertben a legbiztosabb eredményt hozza: egy-egy egészséges paradicsomnövénnyel, néhány kiszáradt babhüvellyel, vagy egy teljesen megérett tökkkel.
Legyünk őszinték: az első évben az ember kicsit bizalmatlanul néz a saját papírzacskóira. Aztán tavasszal, amikor a saját kertből gyűjtött magból kizöldell az első palánta, az az érzés megér minden szeptemberi türelmet.
Aki idén összegyűjti az első saját vetőmagját, az jövő tavasszal már egészen más szemmel fog körülnézni a kertészetekben – nem mint vásárló, hanem mint aki tudja, hogy otthon már ott van, amire szüksége lesz.
Véleményed segít
A beszélgetés folytatódik
Hozzászólások