A repülő leszáll, és még a poggyász sem kerül a szalagra, amikor az ember máris érzi: ez nem olyan hely, mint a többi. Fehér házak, kőből rakott szűk utcák, a tengerre néző kilátók – és az egész mindössze valamivel több mint két óra repülőútra van Budapesttől. Apulia, Olaszország délkeleti sarka, az a vidék, amelyről egyre több magyar utazó mesél lelkesen hazatérve.
A régió évek óta feltűnik az utazós közösségi oldalakon, de valahogy mégsem vált olyan zsúfolttá, mint az olasz turistaútvonalak sztárjai. Vajon miért érdemes inkább ide menni, mint egy ismert, drága üdülőhelyre – és mit kap az ember cserébe?
Fehér kisvárosok, amelyek egyenként is megérnek egy utazást
Apuliában a legtöbb látogatót először Polignano a Mare ejti ámulatba. A mészkősziklákra épített fehér házak, a szűk kőutcák és a Lama Monachile-strand együttese olyan tájat alkot, amelyet sokan a görög Santorinihez hasonlítanak. A türkizkék víz visszatükröződik a világos sziklákról, a kilátópontokról pedig olyan panoráma tárul elénk, amely szó szerint elveszi a szuszt. Ha valaki bekanyarodik egy mellékutcába, azonnal megtalálja a csendet és az igazi dél-olasz hangulatot. A szomszédos Monopoli is figyelmet érdemel: festői kikötőjével, óvárosával és a városfalak között rejtőző strandjaival egy teljesen más arcát mutatja a régiónak.
Alberobello teljesen más jelleget képvisel. A több mint ezer trullo – kerek, kőből rakott tetejű ház – alkotta falurész az UNESCO Világörökség része, sétálni köztük olyan, mintha egy mesebeli tájba csöppentünk volna. Locorotondo szintén az olasz legszebb fehér városok listájára kerül rendszeresen: az erkélyeken virágok nyílnak, a kis terek esti fényben csillognak, az utcácskák labirintusa minden pillanatban újabb látványt kínál. A jó hír az, hogy mindezek a helyek egyetlen út alatt is bejárhatók, hiszen legfeljebb néhány tíz kilométer választja el egymástól őket, és a helyi vonatok menetrendszerűen, olcsón közlekednek köztük.
A Gargano-félsziget strandjai olyanok, mintha egzotikus szigeten lennénk
A legtöbb turista Bari és Brindisi környékén marad, pedig aki szán rá néhány napot, és eljut a Gargano-félszigetre, egészen más oldaláról ismeri meg Apuliát. A tengerre ereszkedő zöld dombok, a magas fehér sziklák és a kristálytiszta víz olyan tájat alkotnak, amelyet inkább egzotikus szigetekhez szokás hasonlítani. A Vignanotica-strand már a parti úton is megdolgoztatja az utazót – minden kanyarban újabb kilátó vár, ahol alig lehet nem megállni.
További olvasnivaló
Aki egyszer lemegy a strandra, egy darabig csak áll és néz. A világos sziklák és a türkiz víz kontrasztja, a kevés turista, a valódi csend – ez teljesen más élmény, mint amit Európa legismertebb, legzsúfoltabb üdülőhelyein tapasztal az ember. Ezért javasolják sokan, hogy érdemes csúcsszezonton kívül, például szeptemberben látogatni a régiót: a strand és a városnézés feltételei még kiválóak, a szállásárak viszont érezhetően alacsonyabbak. A kevésbé ismert részeken ilyenkor medencés, reggelis szállodákat is lehet találni olyan áron, amely más olasz üdülőhelyen csak egy egyszerű szobára lenne elég.
Miért mondják, hogy Apulia az egyik legolcsóbb olasz régió valódi minőséggel?
A régió egyik legnagyobb meglepetése az árak szintje. Íme, mire lehet számítani egy átlagos apuliai napon:
- Helyi regionális vonat rövid útra: körülbelül 500–600 forint (az olasz 5 zł körülbelül ennyinek felel meg)
- Friss pizza egy helyi étteremben: nagyjából 1 500–2 000 forint
- Olívaolaj és helyi gyümölcsök a piacon: a szupermarketnél is kedvezőbben
- Medencés szálloda reggelivel főszezonon kívül: töredékáron a toszkán vagy római árakhoz képest
- Repülőjegy Budapestről: a fapados járatokkal már 20 000–30 000 forint körül is elérhető
A vonatok Bari körzetéből kiindulva gyorsan, átszállás nélkül elvisznek Monopoliba, Alberobellóba és Polignano a Mareba is. Nincs szükség bérlelt autóra, ha valaki okosan tervez – ez pedig nemcsak pénzt, hanem bosszúságot is megtakarít.
Az autentikusság, amit a nagy üdülőhelyek már elveszítettek
Apulia egyik legjobb tulajdonsága az, amit nem lehet lefotózni. A piactereken idős férfiak ülnek a kávéjuk mellett, az utcákon este a szomszédok hangja hallatszik, nem a turisták zaja. A helyi piacok friss áruval teli standjai, az illatos tengeri herkentyűk, a valódi olasz kávé egy kicsiny kőasztalnál – ezek azok a pillanatok, amelyekért sokan újra visszatérnek. Annak ellenére, hogy a régió egyre ismertebb, a falvak és kisvárosok megőrizték saját ritmusukat.
Mindez nem jelenti azt, hogy Apulia rejtett titok maradna. Egyre több magyar utazó választja, különösen nyáron és kora ősszel, amikor a 28–32 Celsius fokos hőmérséklet ideális mind a strandoláshoz, mind a városnézéshez. A repülési idő Budapestről valamivel több mint két óra – ez rövidebb, mint egy autóút a Balatonra a csúcsforgalomban.
Mikor és hogyan érdemes eljutni Apuliába?
Bari a régió természetes kapuja: a Karol Wojtyła repülőtérre számos fapados járat közlekedik Budapestről, különösen nyáron sűrűn. Brindisi szintén jó kiindulópont a délebbi részek felfedezéséhez. A regionális vonatokat a Ferrovie del Sud Est üzemelteti, és a menetrendek általában megbízhatóak – ez az a hálózat, amellyel a fehér városok egynapos körútként bejárhatók.
Az ideális időszak május–június vagy szeptember–október: a nyár csúcsán, júliusban és augusztusban a legnépszerűbb strandok már forgalmasabbak, az árak pedig magasabbak. Aki rugalmasan tud utazni, september elején találhatja a legjobb egyensúlyt meleg tenger, csendes utcák és ésszerű szállásköltség között.
Akinek Polignano a Mare már megvan a listáján, érdemes eggyel messzebb is nézni – a Gargano-félsziget azon részei, ahová autó nélkül nehezebb eljutni, szinte változatlanul őrzik azt az Olaszországot, amelyet sokan keresnek, de egyre kevesebben találnak meg.
Véleményed segít
A beszélgetés folytatódik
Hozzászólások